Frederick B. Turner

A Grosvenor-rejtély

Immáron öt év telt el Philip Grosvenor rejtélyes halála óta. Floridában hunyt el. A dél-keleti bridzs-körökben eléggé jól ismerték, mégis csak kevesek tudnak ennél többet e furcsa ember különös életéről. Szerény vagyont hagyott hátra, valamint töméntelen jegyzetet és naplót, amelyekbe briddzsel kapcsolatos feljegyzéseit gyűjtötte. Végakaratában kikötötte, hogy ezt az anyagot csak öt évvel halála után lehet nyilvánosságra hozni. Hagyatéki intézőjeként kötelességem utolsó akaratának eleget tenni.

Grosvenor a Királyi Légierőtől szerelt le - háborús érdemeinek elismeréseképpen kitüntetéssel -, és ezután jött az Államokba. Tizenkét éven keresztül Bostonban élt, aktuáriusként dolgozott és ritkán bridzsezett. 1958-ban Atlantába költözött és elkezdett rendszeresen játszani. Jegyzeteiből ítélve megfontolt és megbízható játékos volt, habár az elmélet egy kicsit jobban érdekelte, mint a gyakorlat.

1961-ben következett be az a fordulat, mely további életútját meghatározta, ugyanakkor talán gazdagította azt a játékot, amelyet oly rajongva szeretett. Az alábbi leosztásban két helyi menő ellen játszott a havi mesterpontszerző versenyen (a helyzetet Grosvenor jegyzetei alapján rekonstruálom):

	T8 B3 A873 B8764
DB7632 75 T6 AK9		94 D84 B962 DT53
	AK5 AKT962 KD4 2

A nagyravágyó Dél 6 kőrre vállalkozott; Grosvenor Keleten ült. Nyugat két magas treffel kezdett. A felvevő lopott, pikkeket hívott, a harmadikat a bubi lopta. A kőr tízes felé akart hívni, és arra gondolt, hogy teljesít, ha Keletnél második vagy harmadik adu dáma van.

Azonban a harmadik pikkre Grosvenor véletlenül egy kis kárót dobott!

A felvevő módosította eredeti tervét, lehúzta az adu ász-királyt. A dáma nem esett: egy bukás. Grosvenor kényelmesen ütött magas adujával, és már készült is a következő leosztáshoz.

Dél persze majd felrobbant, és Észak sem hagyta annyiban, hanem azt bizonygatta, hogy a felvevőnek meg kellett volna próbálnia a kőr impasszt. A teljesen felbőszített Dél a következő leosztásban elképesztően rosszul játszott, így Grosvenor egy reménytelenül túllicitált gémet teljesített. Cserekor az egyébként jól összeszokott páros morgolódva ment tovább, és a történtek miatt még a verseny után is csúnyán veszekedtek. Grosvenor jegyzetei szerint aznap csak 41%-ot értek el.

A következő napokban Grosvenor egyre többet gondolt a pórul járt szlemre. Ő tulajdonképpen nem kockáztatott semmit. A felvétel egyszerűen teljesíthetetlen volt. Ha az ötödik ütésben felüllopja az asztalt, a felvevő terít, egy bukás és kész. Észak-Dél végül is normális eredményhez jutott, de mégis, az a mód, ahogy ezt elérték, a következő leosztásban számukra siralmas következményekkel járt.

A mag termékeny talajba hullott, Grosvenor alaposan elemezte a helyzetet. A dolog tulajdonképpen véletlenül esett meg, de ha egyszer megtörténhetett, akkor biztos, hogy szándékosan is előidézhetők hasonló helyzetek. Ettől a pillanattól kezdve kereste azokat az állásokat, amelyekben nyugtalanítóan és zavaróan játszhatott, minden kockázat nélkül. Így született meg 1961 őszén a Grosvenor-csel.

A naplóban nyomon követhetjük, milyen türelmesen csiszolta és finomította az elkövetkező évek során Grosvenor a cselt, egyre szellemesebb és kielégítőbb megoldásokat talált. Az alábbiak 1964 novemberében Birminghamben, egy körzeti versenyen történtek:

	K4 A83 K973 KB4T8
D62 T2 BT62 A973		BT983 B9754 --- 654
	A75 KD6 AD854 D2

Idézek Grosvenor jegyzeteiből: "Frank volt a párom a Mesterek Vasárnapján. Jól alakult a fenti leosztás X ellen (úgy érzem, nem tisztességes az ismert floridai éljátékos nevét közölni). Magabiztosan megkontráztam a 6 kárót, és elindultam a treff ásszal. Leterült az asztal, és felvillant előttem a csel bevetésének lehetősége. X kézben ütötte a treff folytatást, majd hosszas töprengésbe kezdett. Szinte hallani véltem, hogy azért fohászkodik, nehogy 4-0 legyen az adu elosztás a számára kedvezőtlen oldalon. Végül kis kárót hívott a kezéből talán abban reménykedett, hogy partnerem aduira kontráztam -, én meg mintegy oda sem figyelve, a kettest adtam! A felvevő gyanakodva vizsgálgatott. Mi a csuda történik? Egy kis fejvakarás után nyilvánvalóan helyesen a királyt kérte az asztalról.

Kiderült az elosztás, mire elküldött engem a .....be. (Grosvenor előtt ismeretes volt, hogy X-et előző év nyarán idegösszeroppanással kezelték.) A megvető és szabados szöveget szinte élvezettel viseltem el, X pedig még a következő leosztás alatt is remegett a dühtől. Megbukott egy 3 szant, amit egyébként az óvodában is alapvetőnek tekintett egyszerű beszorítással teljesíthetett volna. Még a cserénél is habzott a szája. Bár egész este ellenük folytathattuk volna!"

Nem tartott sokáig, amíg Grosvenor rájött arra, hogy a csel sokkal hatékonyabb csapatmérkőzéseken, mivel párosversenyen jótékony hatását olyan párok is élvezhették, akik ezért az égvilágon semmit sem tettek. Nem meglepő tehát, hogy 1965 elejétől jegyzetei főleg csapatmérkőzésekről tudósítanak. Ilyen például a memphisi területi bajnokságról szóló:

"Az egyenes kieséses rendszerben kis szerencsével jutottunk az elődöntőbe, ahol is a második kiemelttel kerültünk szembe. Kétszer nyílt lehetőség a csel alkalmazására, amelynek közvetlen eredménye egy számunkra 1100 pontot jelentő nevetséges blöff volt. Vesztettünk ugyan, de csak 4 meccsponttal..."

Grosvenor tudása, a fogás rejtelmeinek ismerete egyre bővült. Gyakran elszomorodott akkor, amikor ellenfelei nem értették meg a helyzetet. Megtanulta, hogy gyenge ellenfelekkel szemben e finom csel teljesen hatástalan és fölösleges; pontosabban art, hogy a csel bonyolultsági fokát az ellenfelek felfogó képességéhez kell igazítani. Naplójában az 1966. IX. 10-i feljegyzés egy számára nyilván igen nagy örömet okozó leosztásról számol be:

"Szombaton egy svájci csapatmérkőzésen játszottunk Frankkel. 4 kőr volt a felvétel:

	T954 T76 A9652 3
KB3 B2 D74 DB972		862 D94 KT3 KT85
	AD7 AK853 B8 A64

Nyugat treff kezdését kézben ütöttem. Treff lopás, pikk impassz. Nyugat ütött, de káró helyett újra treffet hívott. Loptam és láttam, hogy ha az adu 3-2, akkor biztos a felvétel. Egyszerűen le kell hívnia két magas kárót, pikk ász, majd kis pikk. De örömmel vettem észre, hogy megpróbálkozhatom a csellel. A két magas adu után harmadszor is kőrt hívtam! Kelet ütött és gondos elemzésbe kezdett. Arra gondolhatott, hogy valami ilyesmi lehetett a kezemben:

AD AKxxx ?xx Axx

Ha a káró dáma van nálam, a felvétel bukhatatlan, ennél kevesebbel bukik. De ha éppen harmadik bubi van a felvevőnél, akkor súlyos hiba lenne kárót hívni. Miután ezt ilyen szépen kigondolta, treffet hívott. A csendet hasítani lehetett volna, amikor kiderült a valóság! Kelet felpattant, kirohant, vissza se jött többé, hogy a maradék partikat lejátsszuk. A szünetben kimentem sétálni, és a St. Charles Avenue-n megpillantottam. Felé indultam, hogy megköszönjem gondos együttműködését, de durván hátat fordított és berontott egy kocsmába ...

Grosvenor jegyzeteiből úgy veszem ki, hogy valószínűleg 1967 tavaszán gondolt a csel alapvető tökéletesítésére, és ezzel hívta ki a sorsot maga ellen. Eddig olyan irtózatosan nagy hibákat követett el, hogy egy kis racionalitással megáldott ellenfél ezeket nem tudta kihasználni: ugyan az adott partik végső kimenetele normális volt, de az eredmények rendkívüli módon születtek. Ettől kezdve arra törekedett, hogy a trükk már ugyanazon partin belül is hasson, közvetlenül annak a leosztásnak az eredményét is befolyásolva, amelyben a cselt beveti. Erre kevés alkalom adódott az asztalnál, a napló ismételten csak meddő kísérletekről szól.

Ám 1967. augusztus 18-án a bejegyzés így kezdődik: "Heuréka! Megtörtént!" Ezután Grosvenor arról számol be, hogy Dallasban, texasi éljátékosok ellen játszottak, a mérkőzésről ír, majd így folytatja:

	B4 T5 B3 KDT9752
AT865 73 D876 84		973 DB42 T952 AB
	KD2 AK986 AK4 63

Csapattársaink Észak-Délen 3 szanra vállalkoztak. A kis pikk indulást a felvevő kézben ütötte. Treff a király felé, Keletről a bubi jött. Társunk körbeengedte a kőr tízest és teljesített. Kicsit szerencsés, de látszólag normális eredmény.

Asztalunknál X volt a felvevő, a játszma hasonlóan kezdődött. De a második ütésben bementem a treff ásszal (!) és kis pikket hívtam. Frank ütött és folytatta a szint. Dél csak egy kicsit gondolkodott, treffet hívott, gúnyosan mosolygott Frank dubleton jelzésére, és a tízest kérte. Végül is ki lehet az a féleszű, aki dubló treff ász-bubiból elsőre bemegy az ásszal!? Hármat bukott, mi pedig 14 meccspontot nyertünk! A végeredmény: 3 meccspont különbség a javunkra..."

Grosvenort egyre többen ismerték meg, néhányan nyíltan tiltakoztak játékmódja ellen. Naplójából kiderül, hogy egy New Orleans-i incidens után óvtak ellene (az óvást visszautasították, Jacksonban pedig 1967 márciusában arra kérték a Tornavezető Bizottságot, hogy zárják ki őt a versenyből.

Egyszer Mobile-ban a csel olyan veszett hullámokat kavart, hogy csapata inkább nem állt ki a döntőre: nem akarták a nyerés kockázatát vállalni. 1967 végén három ismeretlen férfi összeverte Grosvenort Biloxiban, az Edgewater Gulf Hotel parkolójában.

Az atrocitások miatt Grosvenor még inkább visszahúzódott. De továbbra is játszott az Egyesült Államok délkeleti részének körzeti és területi versenyein, és lankadatlanul tökéletesítette különleges cseljátékát. Mint említettem, az éljátékosok kezdték át és fogását kiismerni. Az volt csak a baj, hogy néha nehéz volt felismerni, hogy Grosvenor az adott pillanatban a cselét játssza vagy sem. Naplója (1968. II. 13.) szerint az alábbi játszmát egy nemzetközi hírű páros ellen játszották Miamiban:

	KB K84 K753 KB92
D3 T762 B98 8753		T7 B95 DT62 ADT6
	A986542 AD3 A4 4

Észak 1 treff indulása után Dél 6 pikket játszott. Grosvenor Keleten kontrázott. A treff indító kijátszásra a felvevő az asztalról a királyt kérte. Grosvenor ütött és a treff dámával folytatta. Dél lopott és pikket hívott a király felé. A pikk bubi folytatásba Grosvenor a tízest adta. A véletlenek különös egybeesése, hogy két hónappal ezelőtt Houstonban ez a felvevő már egyszer a csel áldozatául esett. Így tehát ismerte Grosvenort és furcsa hajlamait: rázós feladatot kellett megoldania. Lehet, hogy megint a csellel áll szemben? Ha igen, akkor milyen örömteli bosszú lenne a bubit körbeengedni! Így is tett.

Sok olvasó emlékezhet még a botrányra, ami ezután kitört. Kevesebben tudják azt, hogy Észak és Dél soha többé együtt nem játszott.

El kell ismerni, hogy erre az esetre Grosvenor egyáltalán nem volt büszke. Jegyzetei inkább valamiféle sértődöttségröl árulkodnak, sajnálkozik amiatt, hogy kedves cselét így kiforgatták.

A továbbiakat persze mindenki tudja már. A verseny után három nappal a Key Largo-i parton rábukkantak Grosvenor holttestére. Kártyát tartó jobb kezének ujjai össze-vissza törtek, szörnyű sebek borították fejét és felsőtestét. Szállodai szobájában talált búcsúlevele és a vizsgálóbíró ítélete szerint is öngyilkosság történt. Mégis valami nincs rendben halálának körülményeivel.

Az biztos, hogy a bridzsvilág szegényebb lett e szeszélyes és különleges ember távoztával. Szerencsére abban bizonyosak lehetünk, hogy Grosvenor különleges hagyatéka immár a játék része lesz mindenütt, ahol bridzset játszanak.

Fordította: Benedek Géza, megjelent a Bridzsélet c. lap 1985/1. számában

A cikk eredetije a Bridge World magazinban jelent meg, 1973-ban.